Széttépve és összetörten,
Győzelmektől meggyötörten,
Még magzatként bajba-ölten,
Vándor bölcső-temetőkben -
És mégis élünk ...
Dobra vernek minden vágyat:
Árverezés a vasárnap;
Nászunkra is gyászhír támad:
Üresek a gyermekágyak -
És mégis élünk ...
Elvadult a dűlők lelke:
Kórót terem tarló mezsgye;
Pusztul a föld egyre-egyre,
Hull a szikla tenyerünkre -
És mégis élünk ... |
Fogaskerék, futószalag,
Egyik elmegy, másik marad;
Bölcsőnk, sirunk porrá szakad:
Zokognak a kövek, szavak -
És mégis élünk ...
Hogyha sírunk: kiröhögnek.
Hogyha küzdünk: fel is kötnek.
Hogyha kérünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek -
És mégis élünk ...
Magyar, szavad világ értse!
Anyanyelvünk létünk vére.
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége ...
És mégis élünk! |