Országunknak házát vasrács veszi körbe:
Támad az ellenség? Pestig is betörne?
Hol a lövészárok, a védő katonák?
Néhány rendőr lézeng, s kap délben lakomát…
Jóízűen esznek, a dolguk sem nehéz,
Néhány járókelő a rácsok közt benéz:
„Még mindig itt vagytok? Menjetek már haza!”
„Nem tehetjük, parancs: őrségünk nem laza!”
Kit véd itt a rendőr, és vajon ki ellen?
Kossuth téren suhan kommunista szellem
Ötven éve lőttek, most könnygáz, gumibot:
Bár nincs ilyen törvény, de itt lenni tilos!
Nem jön az ellenség, csak a magyar népet
Csapta be egy hazug, s hatalomra lépett…
Amikor kiderült, hogy zsebünkben kutat
Feldühödt nép töltött be teret és utat.
Őt védi a rendőr, őt óvják a rácsok…
Nemzetünk főterén, mint rút bodobácsok
Settenkedő „többség” szemlesütve siet;
Demokráciában – nem tűrnének ilyet!
Alkotmányt és jogot önformájára gyúr
Gergényi, a modern Disznófejű Nagyúr.
Hogyha kedve támad, vereti a népet
Később azt hazudja: csakis minket védett!
Vízágyúval óvtak, viperával védtek
Puszta szeretetből a torkunkra léptek
„Tüntetni most tilos!” harsog az éterben,
Tollnokok a kormányt nyalják nagy tételben…
Nekünk nincs Rolexünk, kabátunk is kopott;
Mégis minket gyaláz az, ki folyvást lopott…
Ország vérét szívják, kórházunk bezárják,
Szép hazánkba hívnak milliónyi sárgát!...
Menjen a vaskordon rendőri szertárba;
A tér helyett Gyurcsány legyen most bezárva!
Mellé a börtönbe a bűntársa, Kóka,
Meg az egész kormány: csupa sunyi róka!
Jámbor nép a magyar, sokáig tűr, hallgat
De ha felbőszítik: adj Isten, irgalmat!
Nem nézi, mekkora a gazfickók hada:
Rájuk ront, szétveri, hírmondó se marad!
Ötven éve apánk sihederként harcolt,
Most nekünk kell újra felkapni a kardot!
Hiába a gumi, vagy az éles golyó:
Elsöpörjük a gazt, mint kiáradt folyó!
Szabadságot szerzünk Kossuth Lajos térnek,
Takarodjon innen az idegen érdek!
Nemzet gyökeréről pusztuljon a féreg,
Balsorsú országod Szűz Máriánk, védd meg!
(2007. III. 10.)