Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Ez az én vallásom, ez az én életem, Szeretném harsogni kétkedők fülébe, Ez a hit a fegyver, hatalom és élet, E jelszót, ha írod lobogód selymére, Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted, Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél, Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött, Annak nincs többé rém, mitől megijedjen, Annak lába nyomán zöldül a temető, Napsugártól fényes lesz a házatája, Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő, Magyar, legyen hited és lészen országod, Szíved is dobogja, szavad is hirdesse, Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!