Leszerelt a Corvin köz parancsnoka. Takarodót fújt egy égi harsona, S a harcosból immár békekövet lett, Ki az Úrnál képviseli ügyünket. Vagy talán csak elvesztette türelmét? Mert nem látván forradalma gyõzelmét, Úgy érezte: hiába volt, hiába! S szíve hasadt lelke égõ kínjába'! Mert azt mondják: gyõzött a forradalom. Attól rendült meg a Nagy Birodalom. De õ ott a szabadságért csatázott! S szabad e ma Magyarország? Mondjátok!

Nem félte a túlerõt, a tankokat, De õ sem gyõzhette le a bankokat! Harcolt, hogy itt idegen úr ne legyen! S magyar e ma Magyarország? Kérdezem! Megtett mindent, amit kellett éltében, Nemzetéért háborúban, békében. Itthon, vagy a hontól távol – egyre ment. Folyton tevékenykedett, sosem pihent. S mi lett jussa? Mellõzés, elhallgatás. S itt volt kilencvenben rendszerváltozás? Kötözni való bolond és átkozott, Ki azt mondja: itt bármi is változott!