Szentmihályi Szabó Péter:
A Magyarok Istenéhez

Török, tatár, német, orosz
nem kínozta így e népet;
ez a kormány nyakunkra hoz
országrontó szegénységet.
Míg e kormány hatalmon van,
közöttünk sem lehet béke,
tettben hiszünk, nem a szóban,
s mondjuk együtt: legyen vége!

Legyen vége, legyen végük,
tovább nem tűrhetjük őket,
álarcukat rég letéptük,
mégis halljuk: megint győznek!
Felfordult a világ rendje,
gyilkos szónokolja: béke!
A tolvaj int minket csendre -
mondjuk együtt: legyen vége!

Önző, sivár szolganépség
őrzi a pénzt, a hatalmat,
de jut bőven nyomor, éhség
szegény szenvedő magyarnak.
Hazánk, házunk már eladták,
gyárak, földek koldus népe!
Jönnek számlák, adók, akták -
mondjátok már: legyen vége!

S ne csak mondjátok: tegyétek!
Szánakozva néz le rátok,
kit Magyarok Istenének
tiszteltek még ősatyátok.
Kijátszanak, kinevetnek,
kisemmizve löknek félre -
ébredj már fel magyar nemzet,
s kiáltsd együtt: legyen vége!

Ne folyjon több magyar vére,
a szivárványt ne fesd kékre,
legyen miénk már az ország,
kiáltásunk jusson hozzád.
A munkásnak méltó bére,
a parasztnak tisztessége,
az ifjúkornak példaképe,
legyünk ismét Mária népe!

Szégyenünknek legyen vége,
imádkozzunk, legyen vége,
ébredjetek fel már végre,
legyen végük, legyen vége!

(1996.)